Sittre vagtak néhany évre, tévedtem nagyon Fiu vagyok-e vagy lany, mar magam sem tudom Sittre vagtak néhany évre, tévedtem nagyon Fiu vagyok-e vagy lany, mar magam sem tudom Mar magam sem tudom, mar magam sem tudom... Sittre vagtak néhany évre, tévedtem nagyon Fiu vagyok-e vagy lany mar magam, mar magam sem tudom A gyengén a rossz nem segit, az erõset csak emeli Lathatatlan bilincseit az élet ram teszi Megfagyott a lelkem Nincs mar olyan ember Ki felmelegit engem Latóknak a sötétrõl beszélni végképp nem lehet Minden ujabb próbalkozastól, óh, csak faradtabb leszek De beszélek még velük, legyen barhogy is Akik a friss levegõt harapjak, pedig a helyük itt lenne, itt Megfagyott a lelkem Nincs mar olyan ember Ki felmelegit engem Az enyészet utjan... Az enyészet utjan... Egy itélet mar végképp elég A bélyeg végig elkisér Az enyészet utjan mindenki megég Ember kérlek, te ne itélj el! Ezt meguszni ép ésszel, nem semmi feladat Egy szal ruha, s az egyedüllét kemény, kemény iskola Asszonyomat latom, ki masnak szeretõ Emberen nem segithet egy élõ, egy élõ temetõ Megfagyott a lelkem Nincs mar olyan ember, óh Ki felmelegit engem Az enyészet utjan... Az enyészet utjan... Egy itélet mar végképp elég A bélyeg végig elkisér Az enyészet utjan mindenki megég Ember kérlek, te ne itélj el! Megfagyott, megfagyott a lelkem Nincs mar olyan ember, óh Ki felmelegit engem Az enyészet utjan... Az enyészet utjan... Egy itélet mar végképp elég A bélyeg végig elkisér Az enyészet utjan mindenki megég Ember kérlek, te ne itélj! Egy itélet mar végképp elég A bélyeg végig elkisér Az enyészet utjan mindenki megég Ember kérlek, te ne itélj el!