ükrök szilánkjait illesztem össze mintha csak álmodnék, megváltozott a kép mutatna valamit a mutatók körbe sem jártak rég mondd, megismersz-e még közben azt hiszem kifosztották az éjszaka maradék méltóságát sötétje csak annyit tett, hogy nem láttam csak az üres helyedet árnyékot vet mint ágyat és ágyat vet mint ráncot ráncot vet, vihart arat máshol és máskor járok kalapácsláb a haranghorizonton minden léptem csendítés túlvisszhangzik a városon is, míg egyensúlyra lelek peremén tépj, egy oldalt hátulról szakíts szét minden más lesz mint rég az album lángolva ég nem marad csak szén már nem várnak többé ismerõs fák messzebb a karnyújtásnyinál az album lángolva ég...