nap nap után, sosem szállhatok le fejreállíthatom a térképet felfognám, a sínek miért ahonnan jöttem, ott érnek újra véget izzadtság folyt a betört számlapon a bifokális üveghegyen túl a távolság talán nem rövidül éppen olyan örök, akár a blues nem muszáj tovább vonszolnod értsd meg, helyettem úgysem tudod megérinteni a horizontot megérteni a hívó szót szélcentrifugában sodródva megkörnyékez a megfontoltság hogy nélküled is végigcsináljam akkor is, ha úgy gondolsz rám mint egyenletre, az egyetlenre mindegy felejtsd el, nekem nem kell kövess, vezess, vagy állj félre de ha csak magadat keresed, kerülj ki engem mit vársz, ez csak egy sláger szövege :) nem érdekel és nem sajnálom igen, lehet hogy ez az egész tévedés, de legalább a sajátom és talán nincs fény az alagút végén mindegy felejtsd el, nekem nem kell kövess, vezess, vagy állj félre de ha csak magadat keresed, kerülj ki engem