jándékom, a gyúlékony csíra sarjad, feszít, hasogat, repeszt hová tehettem volna magamban miközben szomjazó gyökereket ereszt rántsd ki a földet a négy sarkából alatta biztos megtalálsz ha elültettél is, Benned járok itt várok Rád csak lobban, aztán csillámokat ad az utolsó kis lehulló cseppbe hullámot gyûrûz a panel hátán némaságba öltöztetve kérem azt a hazug nyelvedet Hús- és Értelem Anya elhallgatni, elhallgattatni míg a józansággal nyugton nem hagy és ha megcsap a tegnap szele csengõ szemcséidbe fújok ha elül végre a csend is egyszer megnyugszanak majd a húrok