megfeszülnek a szíjak frissen hasítva mind a hátból igába dõlve vak lépteken zablát harapni, húzni a hámot nyílnak a rögök, léptet az eke szorgalmas verset karistol minden rímel mindennel ha elég mély, nem lesz több hamis sor betöretlen lóról betört karámajtóról fojtogató porról lélegzetnyi alkonyról nincs több egyforma kör nem tart kordában szár más ösvényen nem húz többé sár állva alva sem nyugszik a dobogás heveder hasad a hajnallal nyílnak a felhõk, tisztára mosnak billognak nyoma sem maradhat majd állva alva is járni várnak mint sosemvolt-régen, nyers lábak napot, a holdat, eget, a földet utat, a végtelen mezõket másképp is lesz majd más többé nem hajt nincs több egyforma kör